Polgári Világ

Jegyzetek az igazgatóválasztások margójára

2017. július 24. - pukli.istvan

Senki sem mond igazat. Fokozatosan szoktam hozzá közéleti tevékenységem folyamán, hogy az ellenzéknek nevezett erő és a kormányzat mind-mind azt mondja, amit az emberek hallani akarnak. Így van ez az élet minden területén de az oktatásban is. Míg az előbbi azzal akarja a népszerűségét növelni, hogy egy-egy „kirúgott igazgató”[1] mellé áll, és azt harsogja, hogy a diákok, a szülők és a nevelőtestület javaslata ellenére egy-egy ejtőernyőst ültettek a mindenki által szeretett és tisztelt vezetőjük helyére, az utóbbi pedig az erős illiberális államgépezet szerepébe bújva önnön kicsinységét próbálja leplezni saját választói előtt. Pedig, mint említettem, senki nem mond igazat.

Jómagam mintegy öt igazgatóválasztáson vagyok túl. Három alkalommal tanárként, egy alkalommal érintettként, legutóbb pedig leköszönő intézményvezetőként és a nevelőtestület tagjaként élvezhettem a Telekibe pályázó három jelölt csatáját. Ismerem jól a rendszert, amely teljességgel hiteltelen az aljától a tetejéig. Elhitetjük magunkkal, hogy ez így jó, pedig nagyon nem.

 

A rendszer hiteltelenségének összetevői[2]

 

Mi a megoldás?

 

Persze, a legegyszerűbb válasz erre az, hogy gyökerestül kell kitépni a talajból ezt az oktatási rendszert, és újat kell építeni. De ennyivel már nem érjük be! A Polgári Világ Pártja a jövő zálogának tekinti az oktatást, és minden ízében hitelessé kívánja tenni azt, így az igazgatóválasztás rendjének módosítására is kidolgozott egy javaslatot:

 

  1. Fontos alapfeltétel, hogy GDP-arányosan jóval többet kell az oktatásra költenünk, mint eddig, anélkül nem megy.
  2. Az igazgatók visszakapják a munkáltatói és a gazdálkodási jogkörüket. Az igazgató felelős az ingyenes étkezés, az ingyenes taneszközök, az ingyenes kirándulások megszervezéséért. Mivel az iskola ettől kezdve önálló jogi személy lesz, a szürkegazdaságból kimozdíthatók lesznek a buszos kirándulások, sítáborok stb. (Ezzel esetenként a saját felelősség megjelenésével megelőzhető a buszbalesetek jelentős része.) Összegezve: az igazgató tényleg nagy jogkörrel rendelkező személy lesz, aki egy összegben megkapja az iskolája éves büdzséjét, és abból kell majd kigazdálkodnia a tanárok fizetésétől kezdve a teljesen ingyenes oktatásig mindent.
  3. Mivel ez óriási felelősség, olyan szakemberekre van szükség, akik ennek az elvárásnak megfelelnek. Államilag finanszírozott egyetemi képzésben kell diplomát (Nem pedig szakvizsgát!) szerezniük azoknak pedagógusoknak, akik intézményvezetők szeretnének lenni. Megszüntetjük a vezetőképző szakirányú továbbképzésben rejlő bizniszt, csak annyi férőhelyet biztosítunk a vezetőképző egyetemi szakon, amennyire a közoktatásnak szüksége van.
  4. Egy Polgári Világban a pedagógusok 6 év szakmai munka után egy tanévet feltöltődéssel és továbbképzéssel töltenek fizetett szabadságon. Aki igazgató kíván lenni, és már diplomázott a vezetésből, a hat éves szakmai munkája után egy évig vezetői asszisztensi feladatot lát el a regnáló igazgató mellett annak a tankerületnek egy iskolájában, amely tankerületben a későbbieken szeretné betölteni az igazgatói megbízást. A tanév végén minősítéssel zárul a munkája.
  5. A leendő igazgató ezután beadja kérelmét a tankerületi tanácsnak (amely a jelenlegihez képest egyértelműen szakmai testületek delegáltjaiból áll: a tankerület összes igazgatója, a tankerületi igazgató, a közalkalmazotti tanácsok delegáltjai, a szakszervezetek delegáltjai, az átszervezett Nemzeti Pedagógus Kar helyi képviselői, kiegészülve egy külső körrel: a tankerületi diákönkormányzat, szülői munkaközösség és helyi önkormányzat delegáltjaival – a lista természetesen csak példa és nem teljes).  A tankerületi tanács javaslata alapján a jelöltet (ha  alkalmasnak találják) a tankerületi igazgató várólistára veszi fel. Ha megüresedik egy iskola igazgatói pozíciója a tankerületben, akkor e listáról töltik fel. Ezzel a rendszer szemléletváltást igényel, de csak ezzel juthatunk el ahhoz, hogy mindenhol megfelelő színvonalú legyen az oktatás.
  6. Az igazgatók ellenőrzése szükségszerű. Rövidtávon a rendszer hiteltelensége miatt nem oldható meg, de középtávon mindenképpen bevezetnénk a következőket: az igazgatók tevékenységét a hozzáadott érték alapján vizsgáljuk. Amennyiben az iskola hozzáadottérték-mutatója releváns mértékben romlik egyik tanévről a másikra, úgy a következő tanévre az igazgatónak azt minimum az előző szintre vissza kell hoznia, ellenkező esetben a mandátuma megszűnne. Ehhez természetesen a kompetenciamérések szolgáltatják az adatokat: a családi háttérindexre vonatkozó nyomtatvány kitöltését kötelezővé tennénk, a mért kompetenciaterületeket pedig bővítenénk. (Erről a középiskolai felvételi kapcsán már írtam.)
  7. Egy igazgató maximum két ciklust tölthetne intézményvezetőként egy iskolában. Ennél több idő szükségszerűen személyiségtorzulással vagy elkényelmesedéssel jár, illetve a motiváció csökkenésével.

 

 Jó volna, ha végre szembenéznénk mindennapi hazugságainkkal, és az élet minden területén képesek volnánk a változásra és a változtatásra. Ehhez szemléletváltásra volna szükség. Arra, hogy levetkőzzük végre azokat a kádári reflexeket, amelyeket a Fidesz újra meg kíván erősíteni a magyar társadalomban! A Polgári Világ Pártja ezt ajánlja. Éljenek vele!

 

Pukli István
alelnök
Polgári Világ Pártja

 2011-10-31-cmrubinworldpasisahlbergauroraschool500.jpg

 

[1] Az intézményvezetői megbízás öt évre szól. Ezt minden pályázó tudja. Mégis gyakran úgy tekint erre lejártakor az igazgató, hogy elvettek valamit tőle. Nem. Ez határozott idejű megbízás. Öt év alatt kell teljesíteni, megmutatni, ki mit tud hozzáadni az adott iskolához. Ez egy kicsit olyan, mintha a választások után azon siránkoznánk, hogy leváltották a regnáló politikai erőt, pedig milyen sokan támogatták. A megbízás lejárta pedig nem jelenti a munkaviszonyának a megszüntetését!

 

[2] A rendszer hiteltelenségének összetevői

 

Ki jelentkezhet intézményvezetőnek?

Intézményvezető gyakorlatilag bármelyik pedagógusból lehet, akinek ötéves szakmai gyakorlata van, elvégez egy négy féléves kurzust, és közoktatás-vezetői szakvizsgát szerez. A szakvizsgára való jelentkezés kritériuma maga a szándék. Akkor végezhető el, ha a pedagógus rendelkezik mintegy 500 ezer forinttal, amelyet erre tud szánni. A vizsgák előtt idegeskedő pedagógus kollégáimat minden alkalommal azzal nyugtattam, hogy az egyetemnek inkább van szüksége a befizetett pénzünkre, mint a tudásunkra. Ez minden alkalommal be is bizonyosodott: „mert úgysem lehet megtanulni elméletben az igazgatás gyakorlatát, akkor jön bele az ember, ha műveli”. Tehát nincs alkalmassági szűrés. A rendszer hiteltelen.

 

Mi a pályázat?

A pályázat tartalmi követelményeit jogszabály határozza meg, szokásos elemei: nevelési hitvallás, az iskola pedagógiai programjának az elemzése, a legfontosabb pedig a nevelési program, amely a leendő vezető elképzeléseit tartalmazza. Ez az a dokumentum, amely alapján különböző fórumok (lásd lentebb) véleményt alkotnak a vezető pályázatáról és/vagy személyéről. Többször tapasztalhatjuk azt is, hogy egy-egy jelölt szinte szó szerint ugyanazt a munkát adja le több iskolában is. Tehát nagy általánosságban: a hivatalos út az, hogy egy dokumentum, egy papír alapján döntenek az intézményvezető-jelöltek alkalmasságáról. A rendszer hiteltelen.

 

Kik véleményezik a pályázatot és a jelöltet?

  1. A diákönkormányzat. Ha elolvassák. A mai gyerekekre nem igazán jellemző, hogy 40-50 oldalnyi szakmai dokumentumokat olvasgassanak, azt pedagógiailag átlássák, és megítéljék annak tartalmát – még egy menő gimnáziumban sem! Tapasztaltam azt is, hogy esetenként pedagógusok (!) kivonatolják a pályázatok tartalmát, és azt továbbítják a tanulóknak. A gyerekek érzelmi alapon döntenek egy-egy intézményvezető-jelöltről, nem szakmai alapon, és nagyobb valószínűséggel ragaszkodnak jelenlegi igazgatójukhoz, mint egy ismeretlen, ám esetleg tehetségesebb jelölthöz. A diákok véleménye így nem lehet releváns, és nem is szokták figyelembe venni. Tisztelet a kivételnek.
  2. A nevelőtestület számtalan pedagógiai mellett erőteljesen érzelmi szempontból közelít a témához, ám az előbbit tapasztalataim szerint lehetetlen függetleníteni az utóbbitól. Ráadásul ez az érzelmi szempont kiegészül az egzisztenciálisakkal: elég annyi, hogy az egyik jelölt kevesebb ellenőrzést ígér, mint a másik, vagy egy másik vélemény, amit egy kollégámtól hallottam: „jobb egy biztos rossz, mint egy bizonytalan jó, mert tudjuk, mire számíthatunk”. Ráadásul a nevelőtestület többségének nincsenek valódi ismeretei a vezetésről, vezetéseleméletről és gyakorlatról, tehát nem lát rá az intézményvezető valódi feladatára. Ezekkel a gondolatokkal az a célom, hogy azt mutassam be, hogy a nevelőtestület véleménye is erőteljesen szubjektív!
  3. Az alkalmazotti közösség: a nevelőtestület, a nevelést és oktatást közvetlenül segítők (NOKS-ok) és a technikai dolgozók. A jelölt személyéről nyilvánítanak véleményt. Mi?
  4. A szülői munkaközösség véleménye hasonlít a nevelőtestületéhez azzal a kivétellel, hogy a szakmai szempontok egyáltalán nem érvényesülnek. Ők azt a részét ismerik elsősorban az iskolának, amelyet a gyermekük közvetít nekik. Tehát számomra, bármennyire is tisztelem azokat a szülőket, akik hihetetlen energiákat mozgatnak meg egy-egy intézmény működése érdekében, az az érvelés, hogy ezt vagy azt a jelöltet a szülők is támogatják, nem lehet releváns.
  5. Intézményi Tanács, Iskolaszék. Előbbi gittegylet, utóbbi pedig a többi pontban meghatározott szervezetek delegáltjaiból áll. No comment.
  6. A helyi önkormányzat (delegáltjai). Az önkormányzat választott testület. Szakmai kompetenciája jó eséllyel minimális. Ezzel nem a helyi közösségek érdekérvényesítési jogát kívánom kétségbe vonni, hanem azt a képességét, hogy egy közoktatás-vezetői pályázatot szakmai szempontból értékelni tudjanak. A döntések politikai indíttatásúak.
  7. KK, Államtitkárság, EMMI. Sajnos a szakmai kompetenciájukról nem győztek meg senkit az elmúlt években. Palkovics úr mérnök. Balog úr lelkész, ő egyébként azt is bizonyította számtalanszor, hogy semmihez sem ért. A döntések politikaiak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://polgarivilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5112679745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sporting1.6 2017.07.24. 14:38:39

Azaz csak maga az igazgató és talán a Jóisten képes valósan megítélni az igazgató munkáját. Esetleg más igazgatók.
A későbbiekben tisztán számszerű mutatók alapján kellene megítélni, hogy folytathatja-e a munkáját, két ciklus után pedig mennie kéne.
Nem vagyok pedagógus, de ez innen a versenyszférából nem tűnik túl jó ötletnek.

Bikkfanfutyulo 2017.07.24. 16:10:17

Én úgy gondolom, az iskola némiképp egy munkahely, egy értékteremtő műhely makettje lehet. Itt a tanárok meg a diákok azok, akik akkor tudnak értéket előállítani, ha a tanárokat is hagyják kibontakozni, és nem terhelik agyon fölösleges adminisztrációval vagy más, egyébként tök fölösleges dolgokkal, és a gyerekek is felszabadultan megélhetik a megismerés örömét (legalábbis egy jó tanár mellett).
A versenyszférában is, ha lényeges a munka minősége, érdemes lehet olyan környezetet kialakítani, amiben a melós beleadhatja a munkába a tudását. Aki rabszolgahajcsárokkal akar minőséget elérni, általában rosszabbul jár.
süti beállítások módosítása