A napokban többen kérdezték tőlem, miért gondolom, hogy az oktatás nem pártpolitikai ügy, hiszen a politikusok úgy dobálóznak szakkifejezésekkel, mintha értenék is, miről beszélnek. De nem lenne szabad annak lennie!

Visszavonják a kilencévfolyamos általános iskola ötletét. Vagy legalábbis elnapolják. Balog Zoltán, aki semmihez sem ért, bejelenti a nagy ötletet, néhány hét múlva menedzserszemű államtitkárunk is ráharap, 2019-ben feltételezhetően be is vezettette volna, de valaki a háttérben csak nekiállt számolni: tanterem, képzett pedagógus, Nat, kerettantervek stb. Majd Rétvári államtitkár úr előáll, és bejelenti, hogy senki sem jelentett be semmit. Távol álljon tőlem, hogy azt feltételezzem, hogy politikai harc áll a kapkodás mögött, hiszen a kormányzópártok egysége, összetartása megkérdőjelezhetetlen. Inkább fognám arra, hogy ez a kezdők szerencsétlenkedése. Kezdők, hiszen nem sok közük volt eddig az oktatáshoz. Egyiküknek sem. Államtitkároktól a miniszterekig. De ha a fáradságot sem veszik, hogy meggondolják, neadjisten elfogadják a szakértők álláspontját, örökké mazsolák maradnak, és fél mondattal leszoríthatók lesznek az útról.

Az oktatás nem az a rendszer, amelyben egy átgondolatlan félmegoldással rendet lehetne tenni. Nem elegendő egy kicsi szegmenséhez hozzányúlni, és ökör módon átalakítani, vagy bocsánat, mégsem. Az oktatási rendszer rendbehozatalához stratégia kell, méghozzá három különböző, stabil, végrehajtható stratégia: rövid-, közel- és hosszútávon. A rövidtávú a már a hoffmanni rendszerben megkárosított tanulók megmentése kell, hogy legyen. Erre kell a Nemzeti alaptanterv lazítása, a magánéleti kérdések kivezetése az iskolából, a feltételek híján csak nyögvenyelősen teljesíthető mindennapos mozgás átmeneti felfüggesztése, a pedagógusok óraszámának csökkentése. Ezzel párhuzamosan a pedagógusképzésben valódi szűrést kell bevezetni (jelenleg ugyanis a legjobb tanárképző intézetekben az alkalmassági felvételin mindenkit átengednek, úgyhogy csak papíron létezik).  Középtávon működhet a Nat érdemleges átdolgozása, a tananyag átalakítása. Hosszútávon pedig az iskolarendszer teljes átformálása, amelyhez már most meg kellene születnie a döntéseknek, a jogszabályoknak. Miért? Mert az a kérdés, hogy mi lesz Magyarországgal 30 év múlva, és mi lesz azután. Ezt most kellene megalapozni, ám látván, hogy az elmúlt 27 év oktatási vezetői pártpolitikai érdekeknek rendelték és rendelik alá az oktatás ügyét, erre nem sok esélyt látok (itt azért tényező a fent már vázolt alkalmassági probléma is). És még egy dolog, amit eddig is folyamatosan hangoztattam: az oktatásra jóval több pénzt kell fordítani. Annyit, amennyi szükséges.

Nem a kilencévfolyamos iskola ötletével van baj! Hanem azzal, hogy látjuk, hogyan valósulnak meg ezek az alapvetően jó, ám átgondolatlan, rosszul kidolgozott és hirtelen bevezetett ötletek Magyarországon: pl. pedagóguséletpálya-modell, tanfelügyelet, fenntartás.

Ahhoz, hogy esélyünk legyen arra, hogy Magyarország az összeszerelő üzemi státuszából kilépjen, a hazai kis- és középvállalkozások megerősödjenek, hogy gyermekeink élhető polgári világot örököljenek tőlünk, ahhoz az oktatás újjászervezésére van szükség. Ehhez pedig nemzeti konszenzust kell teremtenünk, és az Alaptörvényt szükséges módosítanunk: az oktatás ugyanis nem lehet pártpolitikai ügy, nem engedhetjük többé, hogy minden kormány a saját elmeháborodottságának megfelelően állatkísérleteket hajtson végre a gyermekeinken!

Csak jól működő oktatás révén indul be a társadalmi mobilitás.

Csak a társadalmi mobilitás megteremtése útján erősödhet a magyar gazdaság.

Csak a gazdaság erősödésével fejezhető be a polgárosodás.

Csak a Polgári Világ rendelkezik a szükséges koncepcióval.

Csak Te kellesz hozzá! 

Találkozzunk! Beszélgessünk! Csatlakozz!

facebook.com/polgarivilag

Pukli István