Megütötte a fülemet miniszterelnökünk tegnapi beszédének egy részlete. Önmagát gyakorlatilag Bethlen Istvánhoz, „oktatási” rendszerét pedig Klebelsbergéhez hasonlította. Ha azt állítjuk, hogy Bethlen István egyfajta „korlátozott polgári demokráciát” épített ki, akkor Orbán Viktor kőkemény diktatúrát. Klebelsberg azt tette, ami az ő korában a leghaladóbbnak számított, Kormányunk ezzel ellentétben „kultúrhátrányba” taszítja hazánkat nemcsak Európával, hanem a szomszédos államokkal szemben is.

Többször nyilatkoztam az elmúlt másfél évben, hogy hittem Orbán Viktornak, elfogadtam, hogy az „elmúltnyolcév” után teljesen más irányvonalra van szükség. Szakterületemen, az oktatásban is nagy változások ígérkeztek: visszaadják a tanári pálya presztízsét, az oktatás állami kézbe kerülésével pedig az önkormányzatoknál szétfolyó pénzt koncentrálni fogják a feladatokra, hatékonyabban osztják el. Hittem Hoffmann Rózsának, aki a GDP 8 %-át szerette volna az oktatásra fordítani, hogy ezzel megteremthetők a szükséges feltételek

„A klebelsbergi idők végére a GDP (bruttó hazai termék) 16 százalékát kapta a kultusztárca. Erre a mai időkben nem látok esélyt. A szemem előtt nyolcszázalékos ráfordítás lebeg, melyet a kormányciklus végéig el szeretnék érni.” (Magyar Szó, 2010. július) Hoffmann akkor ugyan azt is hozzátette, hogy összehasonlíthatatlan az első világháború utáni GDP a mostanival, ezért nem szükséges ekkora összeget az oktatásra szánni, elegendő lesz az a 8 % is, de az oktatás feladat és feltételei is mások voltak, amelyet szőrmentén igyekeztem összefoglalni az alábbi táblázatban:

Hoffmann Rózsa tévedett:

1. A kormány minden erejével azon volt, hogy az oktatási kiadásokat minimálisra csökkentse: a központosítást nem az eredeti céljára használták fel, hanem kiszivattyúzták a pénzt az oktatásból, egészen 4,5 %-ig süllyedt GDP-arányosan az oktatási büdzsé.
2. A 8 % ugyan sokat javítana az oktatás helyzetén, de nem elegendő.

Engedjék meg, hogy ide idézzem Klebelsberg Kunó 1927-es szavait:

 „Azt hiszem, jól tesszük, ha mi is azon az úton járunk, amelyen Humboldt Vilmos porosz kultuszminiszter járt Poroszország 1806-iki katasztrófája után és amelyet Jules Ferry francia kultuszminiszter követett Franciaország 1870-71-iki súlyos vereségei után. Ennek az útnak tanulsága az, hogy erkölcsi és szellemi erőkkel kell meghatványozni a nemzeteknek a vesztett háborúk folyamán megcsökkent fizikai erejét.”

Orbán Viktor 2017. június 21-én:

„a Bethlen-kormány és kultuszminisztere megmutatta, hogy Trianon sokkja után is fel lehet állni a padlóról és fel lehet építeni egy sikeres országot, ehhez pedig egy olyan kultúrpolitika kellett, amelynek egyszerre volt fundamentuma és végcélja az erős nemzeti identitás.”

„Ilyesféle van ma is.”  Klebelsberg példaként tekintett a porosz kultuszminiszter tevékenységére. Orbán Viktor pedig példaként tekint Klebelsberg tevékenységére. Csak amíg Klebelsberg az első világháború utáni helyzetre adaptálta a porosz oktatási rendszert, tehát igen progresszívan cselekedett, addig Orbán Viktor – megmagyarázhatatlan vízióit követve – az első világháború utáni kultúrpolitikát egy az egyben kritikátlanul ráhúzza a XXI. századi életre. Mindezt úgy, hogy azt a 16 %-ot, amit Klebelsberg hozzárendelt, nem teszi bele, csak – jó esetben – a harmadát.

Mire van akkor szükség?

Arra, amit Klebelsberg tett: felismerni a kor kihívásait, és a nemzeti hagyományok megőrzésével olyan oktatási rendszert kell felépíteni, amely:

1. A GDP-ből a jelenleginél jóval többen részesül;
2. teljesen ingyenes (étkezés, taneszközök, iskolai programok, kirándulás);
3. a kompetenciafejelsztésre összpontosít, hogy képessé tegye a felnövő generációkat az egész életen át tartó tanulásra: azaz bármit, bármikor megtanuljon;
4. felszámolja a funkcionális analfabetizmust;
5. a globalizálódó világban versenyképes országot teremt nyitott szemléletű, nyelveket beszélő, kreatív, vállalkozó szellemű állampolgárok kibocsátásával;
6. amely képes arra, hogy befejezze a 150 éve elkezdődött polgárosodási folyamatot, amely egyébként Klebelsberg célja is volt.

Pukli István
alelnök
Polgári Világ Pártja