BTMN, SNI. Ezek olyan betűszavak, amelyeket csak az érintettek és a pedagógusok értenek. Balog Zoltán biztosan nem. De úgy tűnik, Aáry-Tamás Lajos sem tudja azt, hogy néz ki a helyzetet bemutató Venn-diagram, ha diszgráfiáról, diszlexiáról, vagy épp diszkalkuliáról beszélünk.
Valójában 1000 olyan gyermek közül, akire ráfogják, hogy diszes, csupán egy valóban az (ezt egy neves szakértőtől 15 éve tanultam a Tanárképzőn: a nevét most csak az Ő védelmében nem írom le). A helyzet sajnos az, hogy 1000 diszes gyerekből 999-et nem tanított meg az iskola olvasni, írni, számolni. Tehát a szakértők már jó ideje tudják, hogy baj van az alapkészségekkel, az olvasástanítással. Erre volt 2007 körül néhány előkészítetlen, oktrojált „orvosság”, de most nem erről írok.
Hanem arról, hogy mi volt az Orbán kormány válasza erre a kétségbeejtő helyzetre. A korábbi gyakorlat „hamisságát” feltételezve a kormányzat szakértői bizottságokat állíttatott fel. Így az Nkt. megjelenése óta helyesírási vagy számolási feladatok alól csak úgy lehet tanulót mentesíteni (nem felmenteni!), ha a gyermek elmaradását szakértői bizottság állapította meg. (Intézményvezetőként nem egy szakértői véleményt olvastam el, és annak szakmai javaslatára hoztam határozatot egy-egy tanuló mentesítéséről.)
Tehát az orbáni oktatásirányítás a tünetet kezelte, miközben a betegségre egyáltalán nem figyelt: a minden sebéből vérző rendszert baltával verte szét. A Nat-ot teletűzdelte ismeretekkel, olyan kerettantervet alkotott, amelyet élő ember lelkiismeretesen nem tudott még letolni a többség torkán, nemhogy a nehézségekkel küzdőkén. Egyszerűbben: nincs idő megtanítani a gyermekeket rendesen olvasni, írni, számolni, ezért a lemaradókat szakember híján nem kezeli (középiskolában – legalábbis Zuglóban – egyáltalán nincs fejlesztő foglalkozás), hanem mentesíti.
A mostani törvénymódosítás pedig még tovább súlyosbítja a helyzetet: már ezt a mentesítést sem kapják meg a gyerekek, cserébe viszont továbbra sem fejlesztik őket. Egyre inkább igazolódni látszik az a feltevésem, hogy egy egész generációt veszítünk el! Persze lehet erre azt mondani, hogy csupán (?) a gyerekek öt százaléka diszes. Egyelőre, de egyre többen és többen lesznek: itt a netgeneráció és az ajtón kopogtat az alfa. A magyar oktatási rendszer nem lesz alkalmas arra, hogy XXI. századi agyműködésű és képességekkel rendelkező generáció torkán lenyomja a XIX. századi tananyagot és porosz drillt! Pedig már nyakunkon a robotizáció, ami még a jól képzett társadalmakat is ismeretlen nehézségek elé fogja állítani.
Mivel az Orbán kormány ostoba, a kezünkbe kell vennünk a nemzet sorsát! Olyan iskolarendszerre van szükség, amely
- európai szinten is versenyképes fizetéssel a pályára vonzza a legtehetségesebb szakembereket;
- képes a netgeneráció és az alfa generáció megértésére, és fölveszi a versenyt a képességeikkel;
- a gyerekek számára (is) élvezhető, ahonnan a gyermek nem akar kimaradni;
- az alapszakaszban annyira képes fejleszteni a kulcskompetenciákat, hogy nem lesz többé diszes vagy funkcionális analfabéta gyermek, fiatal, felnőtt;
- kreatív, gondolkodó állampolgárokat nevel, akik nem hagyják többé, hogy ezt tegyék velük;
- vállalkozó kedvű fiatalokat bocsát ki, akik képesek prosperáló kis- és közepes vállalkozásokat létrehozni, hogy Magyarország ne az összeszerelő üzemek és a közmunka országa legyen;
- középtávon képes arra, hogy a polgárság arányát 1/3-ról 2/3-ra növelje.
Ezt ma csak a mi programunk képes biztosítani.
Pukli István
Polgári Világ Pártja, alelnök
